KÉSZ - Egyesület - Érdekvédelmi Szövetség

Új lehetőség a skizofrénia kezelésében

 

Már hazánkban is elérhetõ az az új gyógyszer, mely a skizofrénia kezelésében forradalmi jelentõségûnek számít. Az ún. atípusos antipszichotikum-injekció jelentõsége abban rejlik, hogy ez az elsõ olyan, tartós hatású gyógyszer, mely korszerû hatóanyaga és kedvezõ mellékhatás-profilja révén egyesíti a korszerû gyógyszeres terápia és a tartós hatású injekciós kezelés elõnyeit.

A skizofrénia a népesség körülbelül egy százalékát érintõ, általában a 15-30. életévben kezdõdõ idegrendszeri megbetegedés. A betegség kiváltó oka biztosan nem ismert: öröklõdés, idegfejlõdési zavarok és környezeti tényezõk mind szerepet játszhatnak kialakulásában. A skizofrénia a gondolkodás, az észlelés és az érzelmi reakciók jellegzetes megváltozásával jár, így az egész személyiség megváltozását okozva általában súlyos kihatással jár a beteg mindennapos funkcionalitására, alkalmazkodóképességére, társas kapcsolataira.

Hazánkban mintegy százezerre tehetõ a skizofrén betegek száma. Megfelelõ gyógyszeres kezelés és szociális gondoskodás esetén ezek az emberek ismét beilleszkedhetnek a közösségbe, feltéve, hogy ezt a körülmények és a rendelkezésre álló terápiás eszközök lehetõvé teszik.

A hétköznapi életéhez visszatérni vágyó skizofrén betegnek csak tünetmentes állapotban lehet esélye arra, hogy az egészséges emberek ismét befogadják maguk közé. A sikeres társadalmi beilleszkedést a páciensek állapotának romlása, a tünetek kiújulása jelentõsen korlátozhatja. A visszaesések megakadályozása érdekében a betegek többségének folyamatos gyógyszeres kezelésre van szüksége.

A terápiás együttmûködés

A rendszeres gyógyszerszedésre kényszerülõ skizofrén betegek és hozzátartozóik számára komoly nehézséget jelent a kezelés folyamatosságának biztosítása. A gyógyulási folyamat eredményességét alapvetõen befolyásolja, hogy a páciens mennyire tartja be a terápiás elõírásokat.

A kezelés sikertelenségének leggyakoribb oka a terápiás együttmûködés hiánya, amely irodalmi adatok szerint a visszaesések közel feléért felelõs. A skizofrén betegek 80%ánál tapasztalható részleges terápiás együttmûködés többnyire a gyógyszerszedés elmaradásában, elutasításában vagy rendszertelenné válásában nyilvánul meg.

Az antipszichotikus kezelés elhagyásának idõtartamával arányosan egyre növekszik a visszaesések, illetve a kórházi újrafelvételek rizikója: a gyógyszerszedés 30 napon túli elhagyása kb. négyszeresére növeli az ismételt kórházi kezelés kockázatát. Minden egyes visszaesés tovább rontja a betegség prognózisát, növeli a család és a gondozó terheit, az egészségügyi források igénybevételét.

Gyógyszeres kezelés

A gyógyszerpaletta bõvülésével mind korszerûbb készítmények segítik az eredményes gyógyulást: a régebbi, hagyományos típusú gyógyszerekhez képest komoly elõrelépést jelentett a hazánkban 1995-tõl forgalomban lévõ új, atípusos antipszichotikumok megjelenése.

Ezek a gyógyszerek már nemcsak a betegség pozitív tüneteit (téveszmék, érzékcsalódások, bizarr magatartás) befolyásolják kedvezõen, hanem a negatív tünetek (szociális visszahúzódás, érzelmi elsivárosodás) kialakulását és progresszióját is megakadályozzák, kevesebb a mellékhatásuk, ezáltal jobb életminõséget biztosítanak a betegek számára.

Az új gyógyszer elõnyei

A szkizofrén betegek kezelésére már Magyarországon is rendelkezésre álló új, atípusos antipszichotikuminjekció régóta várt áttörést hozott a betegség kezelésében. Innovatív gyártási technológiájának köszönhetõen egyesíti magában a korszerû hatóanyag és a biztos gyógyszerbevitel terápiás elõnyeit.

Ezt a készítményt a mindennapos gyógyszerszedéssel szemben csak havonta kétszer szükséges a betegnek beadni, ezáltal alkalmazása jelentõsen elõsegíti a kezelés folyamatos fenntarthatóságát. A betegek is elõnyben részesítik a kényelmes alkalmazás miatt.

Az eddig végzett klinikai vizsgálatok a kezelt betegeknél jelentõs csökkenést mutattak ki a kórházi újrafelvételek számában. A visszaesések biztosabb megelõzése, és az új terápiával számos betegnél elérhetõ folyamatos tünetmentesség újabb esélyt ad a betegeknek személyes céljaik minél teljesebb eléréséhez és ahhoz, hogy a társadalom, a közösség aktív, közremûködõ tagjai maradjanak.